Mi öten csak álltunk a tátongó sötét lyuk előtt, majd mindannyian a markunkba vetünk egy kis földet és Nicollal együtt elengedtük.
Lassan könnyeink kitörtek könnycsatornánkból, és mint egy háborgó folyó, utat törtek.
A fájdalom pokolian marta lelkünket, a földön ülve támaszkodtunk egymás vállához, megnyugvást keresve. Egyik pillanatban még ott volt és mosolygott, s most már többet nem tudja ezt megtenni, mert halott teljes egészében.
Ígérjük, felállunk, letöröljük könnyeinket és megöljük a gyilkosodat, mert tudjuk, hogy sose ölted volna meg önmagad. - szeretettel, akiktől elmentél.
